ARTGALAXIS

Bruegel, 1997

akril, vászon

80 × 180 cm

Jelezve a hátoldalon autográf felirat: Bruegel Bak/97

Jelenleg nem megvásárolható.

Irodalom Hajdu István: Bak Imre. Gondolat, Budapest, 2003. A zabolázatlan energiájú 80-as évek új festészete új kihívások elé állította a hűvösen elegáns geometrikus művészet képviselőit. Bak Imre nem vette át a széles expresszív ecseteket, viszont rátalált a vidám posztmodern építészeti elemek és a new wave motívumok szertelen formakészletére. „Innentől kezdve vagyok leginkább én” – mondta a vidám eklektika megtalálásáról Hajdu Istvánnak. A maszkolt, vonalzóval húzott, teljesen homogén színfelületek megmaradtak, de a képek megteltek sztorikkal, kultúrtörténeti utalásokkal, játékos allegóriákkal. Bak aranykori derűvel, örök klasszikus idealizmussal fordult a művészettörténet felé, legyen az modern ikon, mint Morandi üvegcsendéletei vagy klasszikus reneszánsz parafrázis, mint Carpaccio perspektivikus kompozíciója. „Amikor művészeti albumokat lapozok – mondta monográfusának –, most már azok is szinte ready made-ként jelenítenek meg bizonyos vizuális effektusokat. Tehát nem feltétlenül csak művészetként nézem a reprodukciókat, hanem egyszerűen vizuális benyomást adnak a számomra, amit valamilyen módon integrálok.” Bak geometrikus idomokká formálta át az ismert művészettörténeti ikonokat, így „integrálta” azokat, hogy bele lehessen sétálni a lebegő formák közé. Így lépett be a most elemzett, P. Bruegel címmel ellátott festménybe is. Barna trapézoid tömbök és oszlopok egyensúlyoznak a kép terében, sárga, okker és tojáshéjszínű villámok között. A zöld égbolton new wave pálcikák és pettyek repkednek, ott, ahol a viharos téli jeges ég terül el a januári Bruegel-klasszikuson (Vadászok a hóban / Tél). Bak elhagyja a konkrét részleteket és metafizikus dimenziót teremt: „ez egy metafizikus tér – mondja átiratairól –, ahol fantasztikus kisugárzása van a fénynek.” Bruegel kompozíciója – a friss hóban lépkedő vadászok és a távoli korcsolyázós falusi idill kettőse – páratlan ismertségre tett szert a 20. század második felében. Nemcsak magyar festőket ihletett meg (Bak mellett például Mácsai Istvánt), hanem a legnépszerűbb, nem szakrális karácsonyi képeslaptémává vált (a régi mester szekcióban), sőt filmekben is rendszeresen felbukkant. Andrej Tarkovszkij a Solarisban külön jelenetet forgatott a Bruegel-képpel, amint az újjászületett szerelem, Hari egy űrhajó falambériás kabinetjében csodálja a Telet (a sorozat többi tagjával együtt). Ahogy a havas jelenetbe belefeledkező űrutazók levitálni kezdenek a kép előtt Bach muzsikájára, az ugyanaz az anyagtalanítási gesztus, ahogy Bak Imre eloldotta geometrikus formáit a földről, a vizuális térben való lebegésre invitálva nézőit. R.G.

Aláírás

Jelezve a hátoldalon autográf felirat: Bruegel Bak/97

Médium

Festmény

Tagek