A magyar geometrikus absztrakt festészet egyik nagy mestere, a neoavantgárd nemzetközileg is ismert képviselője. Munkássága a ’60-as években indult, geometrikus vásznaival részt vett az Iparterv-kiállításokon, majd készített konceptuális munkákat, és alapító tagja volt a Pesti Műhelynek.

1958-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, a hatvanas évek elején a Zuglói Kör tagja volt. 1968-tól vett részt az Iparterv-kiállításokon. 1971-ben az esseni Folkwang Múzeum ösztöndíjasaként nagysikerű kiállításon mutatkozott be. 1971-ben a modern művészet népszerűsítéséért, a vizuális környezet fejlesztéséért létrehozott Budapesti Műhely egyik alapítója, programjának kidolgozója volt. 1971-1979 között a Népművelési Intézet képzőművészeti osztályán dolgozott. 1987-1991 között az Iparművészeti Főiskola tanára, a Művelődéselméleti és Tanárképző Intézet igazgatója volt, 1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Oktatási tevékenysége mellett művészetelméleti írásai is jelentősek.