A pécsi Művészeti Gimnáziumban Lantos Ferenc tanítványaként érettségizett. 1972-ben Párizsba ment, majd beiratkozott az ottani iparművészeti főiskola grafika szakára, ahol azután hosszú évekig tanított is. Kapcsolata a magyarországi művészeti élettel azonban nem szakadt meg; részt vesz itthoni kiállításokon, ill. Franciaországban élő művészek csoportos bemutatkozásait szervezi Magyarországon. Hosszú ideig a Pére-Lachaise temető szomszédságában lakott, ahol gyakori látogatásai során fotók százait készítette. Később e "motívumgyűjtő" tevékenységét más temetőkre is kiterjesztette. Ezekből született első kiadványa, a Le Livre des Morts (Holtak könyve) című szita-albuma 1978-ban, mely kedvező fogadtatásban részesült. Grafikai munkáinak készítésével párhuzamosan festészettel is foglalkozik. A geometrikus absztrakció a pécsi évektől kezdve meghatározó kifejezési mód Major Kamill festészetében, amihez szellemi inspirációt adott az ókori Kelet egyik legismertebb írásos emléke, a Gilgames eposz. Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nemcsak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is máig nagy hatást gyakorol a művészre. Major agyag helyett nehezebben megmunkálható fatáblákba vési ki reliefjeit, amelyeken a formák ritmusa mellett fontos szerep jut a fény-árnyék hatásoknak is. A táblák egy része monokróm, másokon mindössze két szín jelenik meg. A rácsszerkezetű, hálós képek is pozitív-negatív felületekre épülnek.