Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész. 1980–1986 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Kokas Ignác és Dienes Gábor tanították. A főiskola alatt részt vett a magyarországi „újfestészet” kialakulásában, többek közt Ádám Zoltánnal, Bullás Józseffel és Mazzag Istvánnal együtt. Budapesten él. Az 1980-as években sötét árnyalatú képeket készített, kis dekorációval. Az 1990-es évekre az addigi tájképek teljesen eltűntek, és felváltja helyét a monokróm felületek fényvisszaverése. A konkrét tárgymegjelölés tartalmazó címek helyébe a semleges, s ezért több jelentésű Objektum lép. Másrészt a képein megjelenő architecturális elemek szinte egybeolvadnak a háttérrel; színeinek árnyalata összemosódik, s egyre fontosabbá válik a monokrómba hajló felültek fényvisszaverése. Dinamikus absztrakt képeit színben gazdag tónusok és hullámzó, csavarodó formák jellemzi, melyek nemcsak a rájuk vetülő fénytől, hanem a néző pozíciójának elmozdulásával is megváltoznakMűvei a Ludwig Múzeum mellett szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria, a bécsi Albertina és a grazi Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum gyűjteményében.