A ’60-as évek két fiatal festője, az a tiltott absztrakció útjait kémlelő Bak Imre és Nádler István utazást tett közösen a Vasfüggönyön túlra. 1964-es és 1965-ös nyugat-európai körútjuk során találkoztak a friss kortárs művészeti tendenciákkal, köztük a hard-edge-dzsel, olyan híres amerikai művészek alkotásai révén, mint Frank Stella vagy Ellsworth Kelly. 1965-ben bejutottak a stuttgarti Galerie Müllerbe, ahol a geometrikus absztrakció friss tengerentúli képviselői mellett a stíluskörhöz köthető több neves német művész munkáit is látták. Személyesen is megismerkedtek a németországi hard-edge olyan alkotóival, mint Georg Karl Pfahler vagy Thomas Lenk. Bak és Nádler – többek között a legendás Iparterve kiállításokon bemutatott – képeinek köszönhető, hogy a hard edge terminus beszivárgott a magyar szakmai köztudatba. Sőt, a ’60-as évek végi, progresszív, nyugatos tendenciákat összefogó Iparterv-nemzedék rendszerváltás utáni kanonizálása miatt a hard edge széles körben használ szakszóvá vált. Egy kényelmes címkévé, amivel el lehet látni a ’60–70-es évek geometrizáló nonfiguratív képeit, de akár a hasonló módszerrel készülő mai absztrakt alkotásokat is.