A második világháború utáni magyar festészet egyik meghatározó alkotója. Az ’50-es évek elején kezdte pályáját. A ’60-as évek végére dolgozta ki közismert, sajátos festői nyelvezetét: színsíkokból építkező, érdes faktúrájú és erőteljes koloritú képei, bár bevallottan a természeti látványból indulnak ki, a figuralitás és a nonfigurativitás határán mozognak.