Bojár Iván a 20. század sors üldözte kreatív szellemei közé tartozott. A sötét 50-es években se művészettörténészként, se képzőművészként nem találhatta meg a helyét, így régészeti ásatásokon dolgozott segédmunkásként, majd díszlettervezőként, szerkesztőként és műkritikusként tett szert hírnévre. Művészeti etalonját a modern franciás igazodású Európai Iskola jelentette. Kiforrott festői világa a 20. század közepi francia szürrealizmus absztrakt törekvéseihez áll közel. A szerkezetes, kubisztikus ábrázolásmódtól jutott el a biomorf és geometrikus formákat vegyítő, nonfiguratív stílusig, amelynek szellemi rokonságát a Kállai Ernő-féle bioromantika jelenti, valamint olyan kiváló absztrakt művészek, mint Martyn Ferenc, Lossonczy Tamás vagy Gyarmathy Tihamér. Bojár mozgalmas, megfolyó, szerves mikroorganizmusként szétterjedő formaszövevényei a természet mikroszkopikus, mégis univerzális, rejtett arcának a tükörképei. A most vizsgált képén – nagyítót véve maga elé – lehajolt a fűszálak közé, és ott pillantotta meg az Európai Iskola egyik emblematikus „címerállatát”, Korniss Dezső Tücsöklakodalmának (1948, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre) főszereplőjét. A bartóki szellemben született, sematikus kornissi lények helyett Bojár szerkezetes geometriai idomokra bontotta a tücsköket. A derengő katedrálisüveg-szeleteket idéző háromszögekre tördelt zöldes ízeltlábú mögött barna párja tűnik fel, ahogy észrevétlenül simul hozzá a komplementer piros-zöld tónusaiban izzó társához.