Kossuth-díjas magyar grafikus és festőművész. Csernus Tibort apai hatás nyomán gyermekkorában varázsolta el a festészet. Tanulmányaival párhuzamosan egy nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, ott Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, grafika szakra. 1945-ben hadifogságba esett, a II. világháború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára, ahol mestere Bernáth Aurél volt. 1952-ben festészeti munkásságáért Munkácsy-díjat kapott a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. A második Munkácsy-díjat 1963-ban kapta. 1957-ben kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával (Georges Mathieu, Hantai Simon), a szürrealizmussal (Max Ernst, Tanguy). Grafikái már akkor népszerűek voltak a francia fővárosban, az akkori legfontosabb francia kiadónak számító Gallimard-nak illusztrált. 1964-től Párizsban élt és alkotott. Az 1970-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult, fotografikus vágású műteremrészleteinek, lakótelepeinek, csendéleteinek nem adott címet. Az 1980-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciókat, bibliai jeleneteket és csendéleteket (csirkével, hallal), állatképeket (ló, papagájok, hattyúk). Az 1990-es évekből legkiemelkedőbb monumentális expresszív-realista sorozata a Szajha útja, amelyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett. Csernus Tibor több jelentős nemzetközi bemutatkozása után, első magyarországi kiállítása 1989-ben volt a Műcsarnokban. 1997-ben Kossuth-díjat kapott. 2006-ban a KOGART Házban rendeztek retrospektív tárlatot műveiből. Képzőművészeti hagyatékát 2009-ben hozta haza Franciaországból a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány.