Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, szobrász. Barabás Márton festőművész unokája.Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, tanárai Kocsis Imre, Kádár György és Kokas Ignác voltak. Barabás munkássága a 20. század harmadik harmadának magyarországi neoavantgárd vonulatába illeszkedik egyrészt, másrészt Erdélyben az 1980-as évek elején jelentkezett kísérletező művészek munkáival, így az Ötödik Évszak című kiadványban bemutatott művekkel mutat erős rokon stílust.

Barabást már korán foglalkoztatták a térszervező kompozíciók is. A szakirodalom példaként említi erre Ikarus konténer című alkotását, amelyet 1978-ban állított ki egy Stúdió-tárlaton. Korai alkotói periódusát alapvetően a fotóhasználaton alapuló hiperrealista művek jellemezték, e munkáiban a képzelet és a valóság kettőssége teremt feszültséget. Az 1980-as években a geometrikus absztrakció irányába fordult, de ugyanekkor a kollázstechnika segítségével szobrokat megidéző táblaképsorozatot alkotott. Ennek segítségével meghonosodott művészetében a három dimenziós képszobrok alkotása, a festmény és a nonfiguratív szobrok határterületén álló alkotások születtek. Nagy találékonysággal válogatta meg anyagait alkotásaihoz, hangszeralkatrészeket, főleg zongorabillentyűzeteket, kalapácsrendszereket és rétegelt lemezeket használt fel, amelyekből gyakran állatfigurákat megidéző alakzatokat teremtett. Alkotásain gyakran használt motívum a levélfüzér, az akantuszlevél, a kőtöredék, a farkasfog a csigavonal, a spirál. Három dimenziós alkotásai kiállíthatók falon függesztve vagy padlóra helyezett állványzatra szoborként.